Gera Zoltán végleg hazatért a nyáron. A Fradi legnépszerűbb játékosának karrierjéről egyedülálló, művészi kivitelű album készült, amelyben exkluzív, soha nem látott képek illusztrálják Gerzson ferencvárosi korszakának legemlékezetesebb pillanatait a korábbi időkből és a jelenből is. Az album segítségével visszautazhatunk a múltba vagy bepillanthatunk a jelenbe: a fotókról visszaköszönnek az öltözői kulisszatitkok, az Újpest elleni derbik felejthetetlen pillanatai, Gera védjeggyé vált gólöröme, a legkedvesebb társak, a legdurvább és leginkább nagyra tartott ellenfelek, azaz minden, ami a zöld-fehér pályafutásba belefért. Sokan megszólalnak arról, nekik mi jut vagy jutott eszükbe e két szó hallatán: Gera Zoltán.

Részletek a könyvből:

"Az egyik mérkőzésen aztán pályára lépett egy furcsa mozgású srác, aki addig sérült volt, így korábban még soha nem láttam futballozni. Aznap este, amikor a képeket válogattam, feltűnt, hogy a legtöbb kockán ugyanaz a srác van. Az új fiú. Gera Zoltán.

Akkortól kezdve furcsa kapcsolatba kerültünk. Ő futott, cselezett, fejelt, gól lőtt, szaltózott, ünnepelt, szomorkodott, és mindent másként, mint a többiek, így egy idő után, csak őt figyeltem, szinte csak rá koncentráltam. A Ferencvárost kellett fotóznom, de Gera Zoltánt fényképeztem. Később hallottam, hogy angliai karrierje során egy Chelsea elleni meccsen az angol kommentátor azt mondta, hogy Gera egy személyben játszik Chelsea-t. Nekem Gera Zoltán éveken át egy személyben játszott Fradit.”

„Figyeltem, és végigkövettem, ahogy egy csendes, visszahúzódó srácból egyre magabiztosabb felnőtt lesz, ahogy szinte pár hónap leforgása alatt a Ferencváros első számú sztárja, a csapat vezére, a közönség kedvence lett.

Aztán Gera Zoltán Angliába távozott."

"Sok helyen megfordultam már ahol emberek ünnepeltek, győzelmeket, de az ő győzelmi mámorához fogható eufóriát, felszabadultságot, még nem tapasztaltam."

"Ünnep volt számára az Újpest elleni valamennyi mérkőzés, annak ellenére, hogy azért már akkoriban is sokakban hihetetlen mennyiségű gyűlölet halmozódott fel az Üllői úton és a Megyeri úton egyaránt egy-egy ilyen meccsen. A lila-fehér szurkolók első számú célpontja természetesen Zoli volt, annak ellenére, hogy talán ők is szívesen látták volna a csapatukban."

"Csapatember, de mégis kívülálló. Másként beszél, mint a többiek, máson nevetett, és máson szomorkodott, mint a többiek. Sokszor éreztem azt a furcsaságot, hogy mintha idegen lenne számára a futballöltöző közege, ugyanakkor nincs még egy ember, aki jobban lenne való futballistának, mint ő."

"Nem gondoltam, hogy látom még valaha Zolit Fradi-mezben. Ha nincs az új stadion, nem változnak meg a körülmények, akkor biztosan nem tért volna vissza."

"Mi a legnagyobb különbség a tíz évvel ezelőtti és a mostani Gera Zoltán között? A pálya széléről nézve, de a képeket vizsgálgatva is szembetűnő, hogy egy minden cselekedetében, minden gondolatában tökéletesen profi játékos viseli a Fradi 20-as számú mezét. A régi 30-as sráccal összehasonlítva leírhatatlan a különbség."

"Jó látni Gera Zoltánt a Fradi mezében. Nem tudom meddig lesz erre lehetőségünk, nem tudom, mikor jön el majd a pillanat, amikor úgy dönt, hogy befejezi. Mindenesetre szeretnék ott lenni azon a mérkőzésen, szeretném látni, ahogy az utolsó sípszó után, a közönség vastapsa mellett lesétál a pályáról és eltűnik a játékos kijáróban."