- -15%
Erin Soderberg: Isten hozott Normalban! - A...
Molly és családja már évek óta költözködik. Minden egyes alkalommal, amikor már azt hiszik, új otthonra találtak, az egyik Dili úgy dönt, ideje ismét ...
“Amikor az első könyvet írtam, nem sejtettem, hogy Paddingtonnak életnagyságú bronz szobra lesz “a róla elnevezett” vasútállomáson."
Utánvét elérhető az alábbi szállítási módoknál:
GLS Futár
“Amikor az első könyvet írtam, nem sejtettem, hogy Paddingtonnak életnagyságú bronz szobra lesz “a róla elnevezett” vasútállomáson. Talapzatára le-leülnek a népek, ott szendvicseznek, húzzák meg üvegeiket-flakonjaikat, beszélgetnek, nekitámaszkodnak medvémnek. Különös, de borzongatóan boldog érzés, hogy mikor én már rég nem leszek, az ő szobra ugyanott fog állni, ugyanily körülmények között. Remélem, gondolni fog majd rám. Nem hinném, hogy úgy különben valaha is találkoznánk az utcán. Ha igen, engem lepne meg a legjobban. Járja már ő a maga útjait. De ha mégis szembejönne velem, biztos kalapot emel. Ezt súgja neki valami fura érzés. Én meg bánhatom, hogy rajtam nincs fejfedő - nem tudom őt tisztelettel visszasüvegelni.” (Michael Bond)