- -10%
- Új
A Trubadúr Zsebkönyvek 100. kötete, Rousseau-nak ez az egyszerre filozófiai, politikaelméleti és jogtudományi értekezése megjelenésekor, 1762-ben forradalmian új eszmékkel lepte meg a világot.
A Trubadúr Zsebkönyvek 100. kötete, Rousseau-nak ez az egyszerre filozófiai, politikaelméleti és jogtudományi értekezése megjelenésekor, 1762-ben forradalmian új eszmékkel lepte meg a világot. Nem véletlen, hogy a mű a tényleges, az 1789-es francia forradalom egyik legfőbb elméleti előkészítője és – legalábbis a jakobinusok számára – szellemi iránytűje lett. Rousseau elvetette az „Isten kegyelméből” uralkodó királyok gondolatát, s helyébe a népszuverenitás elvét állította, a nemesség és a papság kiváltságait elutasítva a teljes polgári jogegyenlőség mellett tett hitet, s ezzel a régi rend, az „ancien régime” alapjait kezdte ki.
*
Az ember szabadon született és mégis mindenütt láncon van. Némely ember a többiek urának gondolja magát, de még inkább szolga, mint amazok.
*
Mihelyt az erő teremti a jogot, az okozat az ok helyét foglalja el: minden erő, amely túltesz az előbbin, örökli annak jogát.
*
Minthogy egyetlen embernek sincs természet adta hatalma embertársai felett, és mivel az erőszakból semmiféle jog sem származhat, az emberek közötti törvényes hatalom egyetlen formája az egyezmény lehet.
*
A társadalmi állapot csak annyiban előnyös az embereknek, ha van valamijük, és senkinek sincs túlságosan sok.
*
Minden egyén csak azt a kormányformát tartja helyesnek, amely saját érdekeit segíti elő, s nehezen ismeri fel a jó törvények által állandóan megkívánt áldozatokból származó előnyöket.